APATOLLA Koncert | május 11. | Megyeri Klub

APATOLLA Koncert | május 11. | Megyeri Klub

Hosszabban/bővebben a koncertről és az előkészületekről, hogy megfeleljek az alábbi postnak:

Előzmények

Az egész úgy kezdődött, hogy szép lassan, hónapok alatt összejött egy órányi anyag (később kiderült, hogy több is, na de ne szaladjunk előre), és már nagyon érett a dolog, de kellett még egy apró billentés, hogy belevágjunk. Ezt az apró billentést a születésnapomra időzítette (a “világ legjobb felesége” címért magabiztosan indulva) életem egyik értelme – és meglepett egy ilyennel (előtte persze a kezembe nyomott két színházjegyet, hogy hecceljen, amit már pár hónappal előtte jól lekezeltettünk – értetlen arcom sajons nem lett megörökítve):


Tehát a helyszín, időpont adott volt, na de a közönség? A weboldal (ahol most ezt éppen olvasod) ugyan már egy ideje közel készre állva pihent, de volt még vele teendő, az egyéb média-felületekről nem is beszélve. A koncertig még hátra volt több, mint egy hónap, de azért volt még mit csinálni.. koncertplakát – grafika/nyomtatás/laminálás/kihelyezés, stúdiózott dalok videóvá érlelése, feltöltése, koncert hirdetése, közönségszervezés, regisztráció kialakítása, “szoc-média-jelenlét”, hangosítás, műsor, dalcsiszolás – az ember nem is gondolná, mennyi mindennel jár egy koncert szervezése. De csak összeállt a dolog!

Koncert

A helyszín reggel 9-től volt a miénk, így 9-re már ott voltunk feleségem édesapjával, hogy előkészítsük a termet és a hangosítást, hangszereket, miegyéb – ezer hála neki-, a kórus (igen, meglepetés kórus is volt!) fél 10 körülre megérkezett, és nekiláttak a beéneklésnek, utolsó dalátnézéseknek. Háromnegyedkor elindítottam a negyed órásra vágott instrumentális aláfestőt, és egy lélegzetvételnyi klímabeindítás után 10:05-kor Máté, az én négyéves nagyfiam, megnyitotta a koncertet egy jó kis triangulumozással.

Hálás közönség volt -.és ugyan a beharangozó posztban azt írtam, több, mint hatvanan eljöttek – átnézve a képeket, arra jutottam, hogy eléggé elszámoltam magam azzal a hatvannal:

több, mint 100-an voltunk!

És mind a gyerkőcök, mind a felnőttek mosolyogva vettek részt a dalokhoz kapcsolódó feladatokban – legyen szó tapsolásról, lufifújásról, lovagnak öltözésről, szülinapi köszöntésről (itt is Boldog Születésnapot Mariannak – feleségem édesanyjának -, és Zsófinak 🙂 ).

A koncert végéhez érve bevonult a meglepetésvendég, az év elején alakult Káposztásmegyeri Kórus, és a Lililiom kórus-átirata (ebből egy kis részlet rövidesen elérhető lesz) után két afrikai nótával emelték az esemény fényét.

Az utolsó nóta a Manófej volt, és úgy zártunk, ahogy kezdtünk: Máté féle triangulumozással.

Taps, megköszönés, elköszönés, pakolás – fagyizás, ünneplés.

Utózmány

Összességében jól sikerült kis koncert volt – én legalábbis annak éltem meg – iszonyat jól éreztem magam! Nem gondoltam volna, hogy kis híján elérjük a helyszín max kapacitását! És nem csak, hogy ennyien eljöttek… Azt láttam az arcokon, hogy tetszenek a dalok, és annak ellenére, hogy a gyerkőcök hadának jelentős része oviskorú volt, egész jól bírták az egy órát (jó, tudom, elég lett volna háromnegyed óra is, addig tartott a teljes figyelem, ezt legközelebb szem előtt tartom), és nem szedték szét a házat. 🙂

Köszönöm mindenkinek, aki megtisztelt jelenlétével, aki segített abban, hogy ez a Bemutatkozó Koncert létrejöhessen (Családom, barátok, a kórus, etc.), aki támogatott kilépéskor, és aki megosztott, lájkolt, meghallgatta a dalokat/videókat. És akkor egy kis összeállítás, ami szemlélteti a hangulatot:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Back To Top