Ez egy szigorúan amatőr (mondhatni rajongói, bár ez a szó talán túlzás) kezdeményezés, az eredeti mű szerzője és címe:
Angela Fish: Ben and the Spider Prince,
megjelent 2019 májusában a Troubador Publishing Ltd. gondozásában
ISBN 9781838599577
Minden jog ésatöbbi a szerző tulajdona. A bejegyzésből nem származik semminemű bevételem. A fordítás kizárólagos célja, hogy azok is megismerhessék a történetet (amely a cím alapján kapcsolódik a saját mesémhez), akik nem rendelkeznek a kellő nyelvtudással, hogy eredetiben olvassák el és fordítsák le gyermekeiknek a mesét – vagy csak nem szánnának rá annyi időt/energiát. Nem is beszélve annak erős esélyéről, hogy nem hallottak még ennek a könyvnek a létezéséről sem…
“A pókkirályfiról van szó…” Lox idegesen rohangált fel-alá az ablakpárkányon. “Nagyon beteg! A varázsló már szinte mindent megpróbált, de semmi nem segített. Egyetlen főzet maradt, ami még beválhat, de a hozzávalóit borzasztó nehéz beszerezni. Ha frissek az összetevők, akkor sokkal gyorsabban fejti ki gyógyító hatását – persze ha van szárított belőle, az is megteszi. A varázsló félretett néhány ilyen szárított hozzávalót, de… mind eltűnt. Ellopták.”
“Ellopták?!” kiáltotta el magát Bence. Loxnak be kellett fognia az első két lábával a füleit, hogy ne süketüljön meg – Bence szerencsére időben észrevette magát, és már sokkal halkabban folytatta: “Hogy érted, hogy ellopták? Ki tenne ilyet? Nem lehettek megint a madarak, ők túl nagyok hozzá – nem férnének be a barlangotokba!”
Lox a fejét csóválta. “Nem, nem a madarak voltak. Úgy gondoljuk, Aranya királynő nővére volt az. Mindig is ő akart a királynő lenni – igazi bajkeverő.”
“Volt valaha már királya a pókoknak?” kérdezte Bence.
“Igen” felelt Lox. “Hat királynő követi egymást a trónon, de a törvényeink szerint a hetedik uralkodó az mindig egy király kell, hogy legyen. Minden uralkodónak kizárólagos joga, hogy kiválassza utódját – és nem feltétlenül az elsőszülött az! Azt kell választania, akiről úgy gondolja, hogy a legjobb vezetője lehet a pókok népének. Spindra pedig a legidősebb volt az előző királynő gyermekei közül, innen ered Aranya királynő iránt táplált irigysége.”
Bence ráharapott alsó ajkára. “Szóval nem igazán tenné ezt a Spindrát boldoggá, ha segítenék neked, ugye? Szerinted megpróbálna engem bántani?”
“A jelenlegi méretedben nem lenne képes ártani neked.” Jelentette ki Lox. “Épp ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, ha ismét összemennél póknyira, mint legutóbb. De az is biztos, hogy sokan vannak, akik vigyáznának rád – szóval emiatt ne aggódj! Viszont… a varázsló ugyan hatalmas erővel bír, de szüksége van a hozzávalókra. Mit gondolsz, tudsz nekünk segíteni?”
Bence a fejét vakarta – “Nem tudom, Lox. Mit kéne tennem? Nem mehetek egyedül a kerten kívülre, az őszi kaland utána megígértem anyáéknak, hogy többet nem csatangolok el. Mennyi idő van rá, hogy megtaláljuk ezeket a hozzávalókat? Illetve.. mik is ezek a hozzávalók?”
Lox a négy hátsó lábára támaszkodva feljebb emelte fejtorát. “Úgy gondoljuk, hogy… az lenne a legjobb, ha ellátogatnál a királyságba, és személyesen beszélnél a varázslóval. Ha nem tudsz segíteni, persze azt is meg fogja érteni.”
Bence a fejét ingatta lassan, elgondolkodva. “Dehát… hogyan tudnék találkozni a varázslóval? Amíg ekkora vagyok, nem férek be a barlangotokba, és halvány fogalmam sincs róla, hogyan mentem össze olyan apróra legutóbb!”
Lox csattogtatott egyet csáprágóival. “Beszélj a nagymamáddal!” Majd hirtelen megfordult. “Most sajnos indulnom kell, muszáj mielőbb visszatérnem a királyságba. A varázsló ugyan nem tudja meggyógyítani a pókkirályfit, de életben tudja még tartani… egy darabig. Három nap múlva visszatérek!”
Bence kinyitotta az ablakot, Lox pedig kisurrant rajta, leszaladt a házfalon, majd eltűnt a fűben.
