Ez egy szigorúan amatőr (mondhatni rajongói, bár ez a szó talán túlzás) kezdeményezés, az eredeti mű szerzője és címe:
Angela Fish: Ben and the Spider Prince,
megjelent 2019 májusában a Troubador Publishing Ltd. gondozásában
ISBN 9781838599577
Minden jog ésatöbbi a szerző tulajdona. A bejegyzésből nem származik semminemű bevételem. A fordítás kizárólagos célja, hogy azok is megismerhessék a történetet (amely a cím alapján kapcsolódik a saját mesémhez), akik nem rendelkeznek a kellő nyelvtudással, hogy eredetiben olvassák el és fordítsák le gyermekeiknek a mesét – vagy csak nem szánnának rá annyi időt/energiát. Nem is beszélve annak erős esélyéről, hogy nem hallottak még ennek a könyvnek a létezéséről sem…
2. fejezet, amikor is Nagyi elárulja Bencének a Titkot
A következő nap eléggé szelesnek ígérkezett – apa ennek ellenére reggeli után bejelentette, hogy neki most a kertben lesz dolga, anya pedig elment, hogy elintézze a bevásárlást. Így rövidesen ketten voltak csak már a házban: Bence és nagymamája letelepedtek a kanapéra, hogy kezdetét vegy a már régen várt beszélgetés.
“Na tehát…” fogott bele Nagyi “Mi az a módfelett fontos dolog, amiről beszélni szerettél volna velem?”
Bence kicsit feszengve kezdett bele:
“Emlékszel még arra, amit tavaly meséltem neked a pókok világába vezető átjáróról és a szarkákról? “Nagyi bólintott. “Nos… azt nem én találtam ki. Mármint, senki sem találta ki, mert tényleg megtörtént! Nem tudom, hogy hogyan, de egyszer elaludtam a kertben, és amikor magamhoz tértem, akkora voltam, mint egy… mint egy pók… Ugye hiszel nekem?”
Nagymamája megsimogatta Bence vállát. “Persze, hogy hiszek neked. Pontosan tudom, hogy mi történt.”
Bence először csak tátott szájjal meredt rá, majd kifakadt: “Micsoda?! De honnan?? Miért nem mondtál eddig semmit az egészről?”
“Lassan a testtel!” nevette el magát az öreglány “Nagyon sokmindenről kell még beszélnünk, de meg kell ígérned, hogy titokban tartod. Nem hiszem, hogy bárki is elhinné, még kevesebben lennének képesek ezt megérteni, de számomra az egész akkor kezdődött, amikor édesapám – olyan nyolc éves forma lehettem, tehát épphogy csak egy kicsivel nagyobb, mint te – egy nap kivitt a kertbe, és azt mondta, valami nagyon fontosat kell elmondania nekem. Egy titok, amit már hosszú ideje csak a családunk ismer, de egy időben csak egy valaki képes élni vele.”
“Hogy érted azt, hogy élni vele?” szakította félbe nagyanyját Bence.
“Mindjárt eljutok oda is, csak várd ki a végét! Szóval édesapám azt mondta, neki a nagyapám adta tovább, de nem feltétlenül kell apáról fiúra vagy jobban mondva szülőről gyermekre szállnia. Lehet bárki a családban, vagy akár egy nagyon jó barát, aki tovább őrzi a titkot, de ha egyszer továbbadtad, már nem kaphatod vissza – onnantól kezdve nem te vagy a titok őrzője, és nem élhetsz vele. Aki ismeri és őrzi ezt a titkot, az képes lesz olyan apróra összemenni, mint egy kis bogár, és ugyanúgy képes lesz természetesen visszanőni eredeti méretére. Pont mint Alice Csodaországban!”
Bence izgatottan fészkelődött a kanapén, alig bírt megülni a fenekén. “Hogyan lett a családunk a titok őrzője? Hogyan került ez a tudás hozzánk?”
“Nyugalom, nyugalom! Még a végén elfelejtek valami fontosat! Tehát, hogy válaszoljak a kérdésedre: Édesapám nem volt egészen biztos benne, hogy hogyan került a birtokunkba. Neki azt mesélték, hogy élt egyszer réges rég, fenn a hegyekben egy barlangban egy bölcs nő. Valaki a családból segített neki, és jutalmul elmondott neki két kis versikét. Az egyik arra való, hogy összezsugorodjon az ember, a másik pedig arra, hogy visszanőjön eredeti méretére.”
“És te is ismered ezt a két versikét? Ez a titok? Ezt fogod most elmondani?” Árasztotta el kérdések öszönével nagymamáját Bence.
“Igen, Bence, ismerem, és igen, el fogom neked mondani – de előtte még van néhány hasznos és igencsak fontos dolog, amit tudnod kell. Figyelsz? Ha valamit nem értesz, tudnom kell róla, kérdezz vissza, és megpróbálom jobban elmagyarázni. Rendben?” Bence izgatottan biccentett a fejével. “Akkor lássunk hozzá! Tehát. Bárki, aki megismeri a titkot, élete során összesen hétszer használhatja a verseket. Mindegy, milyen gyorsan követi egymást ez a hét alkalom – lehet egymás után, egy éven belül, vagy éppen évek is eltelhetnek két használat között. Viszont ami a legfontosabb: ha elhasználtad mind a hét lehetőséget, tovább kell adnod a titkot!”
