Kategória: Más tollával ékeskedés

Bence most a homlokát ráncolja – egyértelmű, hogy valami zavarja. “De ha te vagy most a Titok Őrzője, akkor hogyan mentem én össze tavaly? És miért tartottad meg magadnak ilyen sokáig? Miért nem adtad tovább anyának?” Nagyi rámosolygott. “A fiatalúr tele van kérdésekkel, ugye?

“Emlékszel még arra, amit tavaly meséltem neked a pókok világába vezető átjáróról és a szarkákról? “Nagyi bólintott. “Nos… azt nem én találtam ki. Mármint, senki sem találta ki, mert tényleg megtörtént! Nem tudom, hogy hogyan, de egyszer elaludtam a kertben, és amikor magamhoz tértem, akkora voltam, mint egy… mint egy pók… Ugye hiszel nekem?”

Nagymamája megsimogatta Bence vállát. “Persze, hogy hiszek neked. Pontosan tudom, hogy mi történt.”

“A pókkirályfiról van szó…” Lox idegesen rohangált fel-alá az ablakpárkányon. “Nagyon beteg! A varázsló már szinte mindent megpróbált, de semmi nem segített. Egyetlen főzet maradt, ami még beválhat, de a hozzávalóit borzasztó nehéz beszerezni. Ha frissek az összetevők, akkor sokkal gyorsabban fejti ki gyógyító hatását – persze ha van szárított belőle, az is megteszi. A varázsló félretett néhány ilyen szárított hozzávalót, de… mind eltűnt. Ellopták.”