Az első dal, amit együtt írtam a kiscsajjal. Mármint ott állt mellettem, miközben írtam, mert nyilván a maga nyolc hónapjával nem igazán vehette ki részét a szövegből vagy a dallamból olyan szinten, hogy társíróként jegyezzem. Az előző két eredettörténetnél sok külső utalás volt, itt nem számítok rá, hogy lenne akár csak egy is…

Történt egy szép délutánon, hogy se életem jobbik fele, se Máté fiam nem volt itthon valamilyen okból kifolyólag. Arra már nem emlékszem, hogy Renivel mentek-e el ketten itthonról, vagy külön utakon jártak, de a lényeg: egyedül maradtam itthon Lilóval. Lekaptam az állványról a gitárt, elhelyezkedtem a kanapé mellett a földön, hogy egy picit megmozgassam az ujjaim. Talán még énekelgettem is – ő közben ott mászkált körülöttem, rajtam, aztán felkapaszkodott a kanapé segítségével álló helyzetbe, hogy hozzáférjen a húrokhoz egy kis megtépkedés erejéig. Majd megunta a dolgot, és csak nézte, ahogy játszom. Ekkor jött a szöveg a dallammal egyszerre, és gyorsan alászaladt az akkordmenet is: “Itt állsz most mellettem, és nézed mit csinálok” – 8 hónapos volt, elég valid tartalomnak tűnt ide. Aztán: ebben az időszakban kezdett el újra megébredni többször is éjszaka a leányzó, ez így odakívánkozott – az első versszak refrénestől kb. 5 perc leforgása alatt már kész is lett.

A második versszakba beleírtam még pár rá jellemző dolgot:
– kicsit hipotón, így a lábfejei kifelé álltak – csámpázva mászott
– képes volt dinókra hajazó hangokat képezni
– 8 hónaposan még nem jött ki az első foga, csak csorgott a rengeteg nyál – fantom fognak hívtuk, mert egyszerűen nem lehetett látni
– a gagyogása jellemzően pár szócskára korlátozódott – de abból akár perceken át tartó magyarázásra is kitellett

Felvettem telóval, hogy el ne felejtsem – Reni még aznap éjjel feltöltötte pár képpel együtt a világhálóra – hallani a háttérben Lili kommentjeit :

A harmadik versszakot egy másik alkalommal hoztuk össze, amikor ismét kettesben voltunk – valamikor napközben egy fél órára talán… Lehuppant mellém a kanapéra, és a szájába vett valamit – talán egy könyvet, aztán a telefonom, de véletlenül sem egy rágókát, vagy valami babajátékot – tudtam, hogy ez hiányzott még a dalból – aztán zárásnak az elejéből ismétlés.

A stúdiófelvételnél ez volt a másik dal, aminél számítottam Balázs öcsém közreműködésére. Itt sem vittük túlzásba a rákészülést, itthon megmutattam neki, de lényegében akkor rakta össze a nagyját, amikor vettük fel a basszust meg az éneket – aztán ment pár kört a dal, próbálkozott rá picit, és vettük is. Szerintem iszonyat mód megdobta. Van belőle egy instrumentális változat, ami nincs lekeverve, ott hallani igazán, mennyire eltalálta a hangzást (0:18-nál száll be):

Szerintem ez a dal sikerült a legjobban a CsaládDalOK EP számai közül, és az is biztos, hogy egy darabig ezzel fogom indítani a koncertet. Csak lett egy-két beágyazódás, ha külső utalás nem is… Nincs más hátra, mint hogy –

Meghallgasd a kész nótát:

Elolvasd hozzá a dalszöveget

–ITT.